Nah most van az, hogy nem bírom tovább és leírom. Nem szeretem Ausztráliát, mármint az amikor szívem beszél róla. Akkor szoktam sírni. Hisztis vagyok. Van ilyen. Olyan átéléssel és imádattal beszél róla mintha holnap indulna. Azt mondta, ha tehetné akkor akár holnap kimenne. Ez elég rosszul esett. Félek a jövőtől. Nagyon. Most is mindjárt sírok. Mondtam, hogy hisztis vagyok. Nem szertném ha vége lenne. Hogy minek? A lángolásnak. A szerelem lángolásának. De tudom, hogy ez csak egy kósza álom, minden véget ér egyszer,az élet is. Na de amíg lehet addig élvezem.  A szerelem fáj. Ez kurvára igaz és erre én most jöttem rá. Elegem van.

Azt hiszem, az ilyet nevezi Józsi "rinyablog"nak. Már nekem is van ilyenem. XD

Tegnap/ma hajnalban megbeszéltük, hogy ha egyszer el is válunk, nem haragban. Ha elkezd az a bizonyos láng kialudni, azonnal szólunk vagy nem is tom mit teszünk majd, de nem lesz vége egyik pillanatról a másikra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.