Szeretek fotózni. Szinte mindent amiben megfog vmi. Sok ilyen van. A virágok, a naplemente és hasonló közhelynek számító dolgok. De nem kell feltétlenül annak maradniuk. Változtass! Olyanra amilyenre te akarod! Tedd egyedivé! Ragadj meg benne valamit és kész a remekmű! Lásd meg a szépet! Én is ezt próbálom elérni. Megragadni a szépet, a különlegeset, azért, hogy majd egyszer valamikor, valakinek megmutathassam és azt mondhassam: Látod ilyen is lehet a világ! Lehet, hogy mások nem így fogják fel. Tudom, hogy egy kicsit máshogy -is tudok- gondolkodok a korombeli lányokhoz képest, de akkoris! Kellenek az ilyen bolond emberek is a világnak, én azt gondolom.(és most nem az ego beszél belőlem) Sőt! Nincs élet nélkülü(n)k! Lehet engem/minket utálni és szeretni, de nem lehet szó nélkül hagyni! Gondolom akik nem ismernek igazán, azok most ezt a szösszenetet nem nézik jó szemmel. De nem érdekel. Én ilyen vagyok. Akinek nem tetszik az nyugodtan utáljon. Megendegem. És még csak nem is fogok érte haragudni. Ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.