Elmesélem nektek zenei fejlődésemet:
Az első konkrét kedvenc együtesem a The Rasmus volt, nagyjából hatodikos-hetedikes koromban. Aztán jött az Evanescence és Avril Lavigne és a hasonló hangzású zenék. Nyolcadikban jött a Guns n' Roses, a  utána rátaláltam a Beatlesre. A zenével együtt jött Szabika(Amaj) és megismertette velem a Red Hot Chili Peppers-t. Kilencedikben (9.d :D) találtam rá a Kispál és a Borz-ra majd a  30y-ra és velük együtt az alternatív zenére. Most nyáron elért egy új hullám. Metál. Nem lett mániámmá, de szeretem. Ezek alapján azt mondhatom, hogy szinte mindenevő vagyok. Meghallgatom ami jó és amit édremesnek találok, azt beveszem kedvenceim közé...
X-tinát is szoktam hallgatni... :D lol
Így állok én a zenével. Nem az előadó a fontos, hanem amit érzel miközben hallgatod. Nem fogok most kisregényt írni nektek az én érzéseimről, mert szinte minden számhoz van egy...XD Mondhatnánk, hogy a zene az életem. De ne csak mondjuk, tegyük is! Emberek hangszerre fel! :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.